Igazi meglepetés akkor érhet minket, ha a legkevésbé számítunk egy másik ember reakciójára. Tenerifi kiköltözésünk során tapasztalt eddigi legkedvesebb meglepődésemet mesélem most el ebben a blogbejegyzésemben.
Pár éve történt, hogy laptopvásárlás miatt bementünk a gyerekekkel egy helyi, nagy műszaki áruházba. Szerettünk volna alaposan körbenézni, a fiam akkor már segítségemre is volt az ilyen fajta megfontolt döntésekben, viszont örökmozgó kislányomat a műszaki dolgok egyáltalán nem érdekelték. Amíg mi a teljesítményt és a processzor típusát elemezgettük, ő elkószált az üzletben, és felfedezett egy számára érdekes szegmenst. „Súlyzózott”😊, azaz nagy lelkesen pakolgatta ki a kirakat előtti dobozokból a 2-4 kg-os kézisúlyzókat. Mondjuk, nem szokványos, hogy műszaki boltban súlyzókat áruljanak, de itt Tenerifén még ez sem szokatlan😊. Ezen is meglepődtem, de az igazi fordulat még ez után következett.
Elnézést kértem a biztonsági őrtől a nagy rendetlenség miatt, aki cseppet sem volt haragos, inkább megmosolyogta a kis sportolót. Megdorgáltam magyarul a gézengúzomat, majd el kezdtem visszapakolni a súlyzókat. A férfi fölém hajolt, és kedvesen megkérdezte, hogy honnan valósiak vagyunk. Válaszomra, hogy Magyarországról csak ennyit mondott:
„A Zsigazsi-ez a kedvenc könyvem, amit egy magyar író írt, Márai. Te olvastad?”
Azt hittem, hogy kiejtem a maradék kézisúlyzót a kezemből. Majd így folytatta.
„Minden könyvét elolvastam, de a Zsigazsi a legjobb. Ugye jól mondom?”
„Igen, feleltem. Az Igazi. Jól mondod. Szerintem is, Márai egyik legjobb regénye.”
És még legalább fél óráig beszélgettünk kedvenc írónkról, nem zavartatva magunkat az egyre inkább növekvő forgalomban. Csodálattal beszélt róla, hogy Márai miatt szeretne eljutni Budapestre, és szívesen megtanulna magyarul is. Jól ismerte a regényeit, jobban, mint én magyarként. Számos könyvét ajánlotta, hogy olvassam el, aminek nem tudta magyarul a címét, azt készségesen megkereste a telefonjában. Néhányat fel is jegyeztem magamnak, hogy elolvasom később, mivel olyan szenvedéllyel beszélt róluk. Azt is elhatároztam, hogy újra elolvasom Az Igazi-t is, olyan nagy kedvet csinált hozzá. Jó tíz percet biztos beszélgettünk, csak ámultam rajta. Én nem sok spanyol írótól tudtam volna ennyi regényt idézni, pedig irodalom szakon végeztem.
Végül ugyan új laptoppal ugyan nem távoztunk az üzletből, de egy inspiráló élménnyel igen. Legközelebbi magyarországi hazautam alkalmából az első könyvesboltba betérve ismeretlen könyvrajongó barátom hatására telepakoltam a kosaramat Márai könyvekkel. Talán a sors humorérzékének köszönhető, hogy ezen a nyáron nem sokkal Az Igazi elolvasása után megtaláltam egy másik igazit. Az én Igazimat, akinek azóta a felesége lettem.