Az idei tanév mindenhol kicsit más az iskolások számára, másképp kezdődik itt is, Tenerifén. Mivel a hetedik tanévet kezdjük már a gyermekeimmel a szigeten, mondhatnánk, hogy rutinosan tennénk, de ez az év azért tényleg más. Ebben a blogomban a „kovidos évkezdésről” fogok beszámolni, hogyan érinti a szülőket és a gyerekeket a kialakult új helyzet.
Hivatalosan szerdától, azaz szeptember 15-től kezdődött el az iskola alsó tagozata és az itteni infantil iskola, ami az otthoni óvodának fele meg. Ez sem volt kőbe vésett kezdés, mert a különböző kerületekben lévő iskolák eltérően szabályozták az évkezdés időpontját, sok helyen halasztották egy vagy akár több alkalommal későbbre tolták. A felsőbb osztályosoknak csak csütörtöktől nyílt ki az iskolakapu, illetve van olyan középiskola, ahol csak hétfőtől, azaz szeptember 21-től várja őket az alma mater. Az iskola körül van barikádozva, egyértelműen ki vannak jelölve a közlekedési útvonalak és a követési távolságok, szülők nem léphetik át az iskola kapuját. Belépéskor minden gyerek lázát megmérik, kezet kell fertőtleníteni, a nagyobbak a mosdót sem használhatják egész nap! Ez mondjuk nagyon kellemetlen, iskola után rögtön mosdót kell keresni, a közeli benzinkútnak megnőtt a forgalma hirtelen 😊. Iskolakezdéskor és annak befejeztével rendőrök jelennek meg az iskolánál, és folyamatosan felszólítják a szülőket, hogy álljanak egymástól a lehető legmesszebb, csak a házaspárok maradhatnak egymás közelében. Egyik nap én is az egyik barátnőmmel beszélgettem, a rendőr ránk nézett, és azt mondta, hogyha párok vagyunk akkor maradhatunk együtt -természetesennem fosztottuk meg magunkat egy jó kis csevejtől 😊.
A gyerekek és a tanárok is kötelesek maszkot hordani (35 fokban!), ilyen szürrealisztikusan zajlik a tanítás, felét nem lehet érteni annak, amit szegény pedagógus mondani akar, mivel mikrofon csak korlátozott számban áll az iskola rendelkezésére. Csak akkor vehetik le a maszkot, ha esznek vagy isznak. Inni gyakran kell a nagy melegben, így néhány szemfüles kisdiák kortyolgatva iszik, hogy minél később kellejen visszavennie a maszkját. Mi mosható, jópofa és belülről szivacsos maszkot vásároltunk, ezek viszonylag kényelmesek, naponta kimossuk őket, és ha meg nem is szokták a gyerekek, de elfogadják és viselik.
Tankönyvet nem volt kötelező vásárolni (itt elég drága), ha esetleg újra bezárnának az iskolákat, akkor online fogják küldeni a tananyagot. Eddig is elég volt októberig beszerezni a tankönyveket, most sem siettetik, addig amíg nincs, az online felületen minden diák megkapja a házi feladattal együtt az aktuális órai anyagot is. Néhány füzetet és írószert kellett csak bevinni, a kislányomnak bent kellett hagynia az iskolában még a tolltartóját is, nehogy otthonról bármilyen fertőzést bevigyen az iskolába.
Az első tört héten még rövidített tanrend volt, délután egy órára kellett érte menni a gyerekekért, ez minden évben így szokás, szelíden állnak át a nyárról az őszre 😊. Jövő héttől már lesz menza is, hosszabb ideig maradnak bent a gyerekek, indulnak az iskolabuszok is. Délutáni külön foglalkozások nem lesznek az első trimeszterben az egészségügyi előírásoknak megfelelően, ezt a kislányom nagyon sajnálja, mert így nem mehet gitárórára sem és görkorcsolyára sem.
Megvolt az első online szülői értekezlet is, be kell valljam ezt nagyon élveztem😊 Egy óra alatt végeztünk: a kanapén ülve meghallgattuk az osztályfőnök összefoglalóját, majd kérdezhettek, illetve főleg aggódhattak a szülőtársak. Az osztályfőnök nagyon jól kezelte a helyzetet, igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy felkészültek az elkövetkezendő, remélhetően csak átmeneti időszakra és akár az újabb online oktatásra is.
Minden nehézségek ellenére a gyerekeim nagyon boldogok, hogy újra iskolába járhatnak, a félév kimaradás nagyon hosszú volt mindkettőjüknek. Minden szülőinek leírhatatlan élmény állni az iskolakapuban, és látni, hogy a nyár alatt milyen sokat nőttek mások gyerekei is. Néhány közülük olyan sokat változott a hat hónap alatt, hogy alig ismertem rájuk. Ismét bebizonyosodott, hogy a gyerekek milyen fantasztikusan rugalmasak, minden nehezítő körülmény ellenére teljes energiájukkal belevetették magukat a tanévbe.
Saját magunknak, szülőknek is csak ezt kívánhatom: vegyünk mi is egy friss lendületet így az év végére! Lehetett tanulni ebből a lelassult hónapokból is, én is tudtam olyan dolgokkal foglalkozni, amelyeket korábban idő hiányában elhanyagoltam, elolvashattam kedvenc könyvklasszikusaimat, ismét cukrászkodhattam, most már a nagyfiammal együtt, és rengeteg jó filmet tudtunk közösen megnézni. Mi egyébként is egy boldog nyugalomban élünk itt ezen a varázslatos szigeten, pozitív változást az jelentett a pandémia időszakában, hogy újra átélhettem az anyaság legszebb pillanatait-hosszú idő óta most újra sokat lehettem a gyermekeimmel.