Legújabb felmérések szerint a kiégés már akár a harminc évet betöltő korosztálynál is egyre gyakrabban előfordul. Olyan érzés keríti hatalmába az addig igen aktív, kívülről igen sikeresnek tűnő agilis nőket, férfiakat, hogy értelmetlen mókuskerék az életük. Sokan ilyenkor váltanak életmódot, vagy akár elköltöznek egy távoli országba, hogy megvédjék magukat a teljes apátiától. Nekem is az új környezet, ez a kis sziget segített egy minőségibb élet megtapasztalásához.
Egyre többen szembesülünk azzal a ténnyel, hogy munkaerőnk könnyen pótolható. A mesterséges intelligencia korában már a huszonévesek sem érzik magukat fontosnak a munkaerő piacon. De ha még jó állással is rendelkezik valaki, és szereti a szakmáját, a hazai körülményeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyre rosszabb a közhangulat, egyre drágább a megélhetés, kilátástalanabb a jövő.
A kiköltözéssel kapcsolatos online tanácsadások alkalmából nagyon sok értékes emberrel van szerencsém beszélgetni, és szinte minden konzultáció oka a változtatási szándék. Az emberek szinte kivétel nélkül nyugalmas életre vágynak, és ezért fontolgatják a végleges, vagy a kétlaki élet lehetőségét Tenerifén. Legtöbben nem luxusra, nem sznob életre, hanem egyszerű, tartalmas és békés mindennapokra vágyunk. Nem feltétlenül csak a szigetre költözésben tudok segíteni, a többi spanyol városban is hasonló az ügyintézési rendszer.
És az ilyen élet elérhető. Jó hírem, hogy nem is nehezen. Nekem egy évtizeddel ezelőtt még az is luxusnak számított, hogy nem kellett rohannom kora reggelente iskolába vinni a gyerekeket, hanem kényelmesen, közösen meg tudtunk reggelizni, és úgy indult a napunk. A délután sem különórák utáni logisztikai bravúrral telt, hanem ráérősen. A hétvégék pedig valódi pihenésről szóltak, és nem a hétköznap elmaradt teendők pótlásáról. Aztán egyre jobban belejöttema nyugalmas életbe. Tenerifén nem szokás beleszólni mások életébe, senki nem sürget senkit, igaz nem is lehetne. Az ide kiköltözők, mint mi is vagy elfogadjuk az itteni láthatatlan szokásokat vagy kívülállók maradunk.
Én kicsit kívülálló maradtam, úgy soha nem tudok „lelazulni” mint egy igazi kanárió: mindig vannak új ötleteim, mindig tevékenyen telnek a napjaim, de minőségi változás, hogy már nem csinálok két-három dolgot egyszerre, és megértettem a „kevesebb több” elvét. Kevesebb dolgot halmozok fel, a sokszor impulzus jellegű vásárlások eltűntek az életemből, viszont jóval fontosabbá váltak az emberi kapcsolatok. Nem veszem fel a maximalista, tökéletességet követelő szűkre szabott zubbonyt, hanem a majdnem jóval is megelégszem. Nincsenek nagy, hangos ünnepek az életemben, helyette a hétköznapok váltak igazi örömmé. Nem cserélném el ezt az életérzést, mégha más téren kevesebb inger is ér.
Hogyan érdemes nekikezdeni a változásnak? Mindenkinél máshogyan, ezt tapasztalatból mondhatom. Minden élethelyzet más, de az a jó hír, hogy van lehetőségünk a változtatásra. Érdemes egyszer rászánni az időt, és készíteni egy tervet, hogyan induljunk el, mik legyenek a legfontosabb mérföldkövek. Szerencsére már számos kiköltözőnek tudtam segíteni, akik a gondos tervezésnek köszönhetően már velem együtt élvezik ugyanezt a nyugodt életet a szigeten. Ha elfogadod a segítségemet, akkor 11 év tapasztalatával és teljes lelkesedésemmel azon leszek, hogy a legjobb útvonalat megtaláljuk Neked is.
Változtatni soha nem késő, mindig megéri önmagunk életét jobbá tenni. Így válik jobbá a világ is…