Ezt a blogbejegyzést Nektek írom, kedves új ismerőseim, leendő szigetlakó barátaim, akikkel az idén nyáron volt alkalmam találkozni, amikor hazalátogattam Magyarországra. Minden találkozás kivételesen jó hangulatban zajlott, a téma természetesen a kiköltözés vagy az ingatlanbefektetés volt. Ezzel az írásommal szeretnék még egyszer köszönetet mondani a néha hosszú éjszakákba is elnyúló estékért, a finom balatoni borokért és a tartalmas beszélgetésekért. Közületek sokan még az idén kiköltöztök Tenerifére, vagy többen jöttök „terepszemlére”😊. Amit ott személyesen nem volt alkalmam elmondani Nektek, azt most írásban befejezem….
Nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettelek Benneteket, mivel úgy érzem az élet kacskaringós ösvényén végül a hasonló lelkületű embereket összefújja a szél. Biztos sok ember számára Tenerife nem több, mint egy nyaralóhely, vagy egy átmeneti lakóhely, de nekünk, akik már egy évtizede vagy még több ideje itt élünk, ez a sziget a második otthonunk. Az itteni barátaim mindegyikének van egy sztorija, hogy miért is keveredett ide (sokan véletlenül), de van egy olyan erő, ami itt tart minket, és valószínűleg ez az erő húz Benneteket is a sziget irányába.
Azt az utat, amit én egyedül jártam végig, ma már meg lehet könnyíteni. Gondolok itt egyrészt a kötelező ügyintézésekre, amiben segítséget tudunk nyújtani: NIE szám igénylése, bankszámla nyitása, lakásbérlés – melyek fundamentális feltételei az itteni életnek. Nekem még mindent magamnak kellett kijárnom, ami nagyon időrabló volt, többször duplán kellett visszamennem a hivatalokba, mert nem volt meg a teljes információm a helyi ügyintézés logikátlanságáról. (Inkább bonyolítják, mint intézik az ügyeket 😊.)
Szerencsére ma még természetesebb lett itt letelepedni, mivel egyre több külföldi van: Tenerifén szinte mindenki bevándorló, mindenki egyenlő. Itt nem kell öltönyben feszengeni (még a hivatalokban sem várják el), nem számít, hogy milyen autóval jársz (a nagy terepjáróval alig lehet parkolni), és nem várják el, hogy siess (igaz, ők sem kapkodnak sohasem😊). Ma már az online munka természetessé válása óta még többen mernek nyitni a világra, letesztelni magukat egy másik kultúrában, elhagyni a megszokottat.
Mindenkinek jár kipróbálni egy eltérő életformát, nem kell úgy élnünk, ahogy szüleink, nagyszüleink tették. A világ sokat változott, a változás mozgással jár: mozdulás térben és mozgás saját életutunkban. Egy külföldi élet mindenképpen nagy személyiségformáló. Megpróbálhatjuk saját erőnket, és lehetőséget adhatunk kihozni magunkból a maximumot, vagy letenni félelmünket, ami addig gúzsba kötött. Tükröt is tartottatok nekem tíz évvel ezelőtti önmagamról, amikor eldöntöttem, hogy neki vágok életem nagy kalandjának, és kiköltözünk a gyerekekkel Tenerifére. Szerencsére nem tudtam előre, hogy milyen is lesz, így neki mertem vágni😊. Bár a kívülállók ellenezték döntésemet, és számtalan ellenérvet sorakoztattak fel, hogy miért nem fog sikerülni, de legbelül akkor egyetlen logikus lépésnek ez tűnt számomra. Az elakadt úton át akartam vágni, hogy megtudjam mi van mélyen igazán bennem.
Mit is tanulhatunk egymástól? Ez a gondolat fogalmazódott meg bennem a nyár végére, miután találkoztam Veletek. Látom a változás utáni vágyat Bennetek, ahogy bennem is munkálkodott az, hogy szerettem volna még boldog lenni. Egyszerűen boldog, nem úgy, ahogy hittem korábban, hogy az vagyok. Az én sorsom egyértelmű bizonyítéka annak, hogy érdemes nagyot lépni, megugrani a saját korlátainkat.
Ennek a szigetnek köszönhetem, hogy ma már élvezem a lassan elnyúló napokat, nem sietek sehova, nem vágyom semmit sem bizonyítani, csak teszem a dolgom, lépkedek előre. Gyermekeim lassan felnőnek, és számukra sokkal tágabb horizont nyílik meg, mint valaha előttem. De Tenerifének köszönhetem, hogy három évvel ezelőtt egy nyári budapesti találkozáson, egy olyan hangulatos nyár estihez hasonlón, mint amit Veletek is eltöltöttem, megtalált az igaz szerelem. Közös életünk regénybe illő, de a távolság csak hozzátett és nem elvett a boldogságunkhoz.
Nem is igen adhatok okos tanácsot, a döntés a Ti kezetekben van, én csak segíthetem tapasztalatommal, háttércsapatommal azt, hogy kiköltözésetek zökkenőmentes legyen, de majd az idő fogja eldönti, hogy valóban ez a sziget lesz-e, amit otthonnak fogtok hívni. Még ha átmeneti állomás is lesz számotokra Tenerife, akkor is hálás vagyok a sorsnak, hogy találkoztunk, mert kikristályosítottátok jövőbeli szerepvállalásomat: saját példámmal, életemmel segíteni Nektek az új felé való nyitásban, erőt adni egy nagy lépés megtételéhez-ha ez Tenerife, akkor ide, ha nem akkor egy másik irányba. Mert ez a sziget nem elválaszt bennünket egymástól, hanem sokkal inkább összeköti útjainkat…