Szigetlakók mindennapjai 1 – Hogyan költöztem ki Tenerifére?

Az élet kacskaringós ösvényét járva nehéz előre megmondani, hogy merre vezet az utunk. Ma már hiszem azt, hogy a gyermekkori álmok meghatározó lépcsőfokai az életünknek, ha hallgatunk erre a belső hangra, akkor valóban a saját életutunkat járjuk be, tudatosabban élünk és boldogabbak leszünk.

Mindig napsütötte helyen szerettem volna élni, még kislánykoromban is arról álmodoztam, hogy télen, én is, mint a vándormadarak elutazom egy meleg helyre átvészelni a hideget. Nem szeretem sem a telet, sem a korán sötétedő nappalokat, alig várom a tavasz illatát, és a napsütést.

A külföldre való kiköltözés gondolata folyamatosan ott kopogtatott a fejemben, hol erősebben hol halkabban, de mindig jelen volt. Többször adódott a lehetőség, hogy álmait valóra váltsam, azaz, hogy külföldre költözzem, de azután a hétköznapok visszatartottak és maradtam itthon. Maradtam, mert akkor ott volt feladatom, befejeztem felsőfokú tanulmányaimat, és hamarosan megszülettek a gyerekeim. Mikor elvégeztem az idegenforgalmi főiskolát, lehetőséget kaptam, hogy külföldön dolgozzam tovább, én azonban maradtam. Hogy miért halogattam? Magam sem tudom: kötődtem a családomhoz, a barátokhoz, a lakóhelyemhez, és alapvetően jól éreztem magam, de mégis azt éreztem, hiányzik valami.

Tél közeledtével azért mindig eszembe jutottak a gyermekkori gondolataim, és valahol legbelül éreztem, hogy egyszer eljön az idő, hogy én is útra kelljek. Amit magunkért nem teszünk meg, azt megtesszük sokszorosan a gyermekeinkért, nálam is ők voltak a legfőbb motorjai a változásnak. Lassan megrekedt az életem minden területe, egyre kevésbé láttam a fejlődési lehetőséget a magam számára, és a magánéletem sem alakult pozitív irányban. Sokszor a gyermek inspirálja a szülőt nagy változásokra, és ez a mi esetünkben is így volt. A nagyfiam és a kislányom bizonyultak hajtóerőnek végül abban, hogy belevágjunk ebbe a fantasztikus kalandba.

Szerettem volna őket egy nyugodtabb környezetben felnevelni, biztosítva nekik egy multikulturális közeget, és azt, hogy több nyelven megtanuljanak különösebb erőfeszítés nélkül. Az a lehetőség motivált, amit a gyerekkor végével elveszítenek: nyitott maradjon a gondolkodásmódjuk, ne legyenek korlátaik az álmaik megvalósítására. Az járt mindig a fejemben, hogy milyen új lehetőségek nyílnának meg előttük, ha még kiskorukban megtanulnának anyanyelvi szinten egy másik nyelvet. Milyen előnyökkel járna számukra, ha egy multikulturális környezetben nőhetnének fel? Adhatok-e többet ebben a zűrzavaros világban, mint azt, ha egy nyugodt helyen boldog gyermekkort biztosítva nőnek fel?

És hiszem azt, hogyha belül készek vagyunk a változásra, akkor megérkezik hozzánk a megfelelő pillanat is. Közel tíz éve dolgoztam már az idegenforgalomban, utazásszervezőként dolgoztam főleg a Kanári-szigetekre specializálódva-talán te is azokból az időkből ismersz engem. Ezt a munkát nagyon szerettem, mert boldoggá tett embereket boldoggá tenni. 2014-ben viszont úgy éreztem, életem útja megrekedt, szakmailag, magánéletileg véget ért egy fejezet, a nagyfiam, aki akkor nyolc éves volt nem érezte jól magát az általános iskolában, a kislányom, aki akkor alig múlt két éves még nagyon kicsi volt, de már elég nagy ahhoz, hogy elkezdje az óvodát.

Ekkor lehetőségem lett egy tenerifi szálloda állásajánlatát megpályázni. Mintha minden csillag megfelelően állt volna az égbolton: az állás sikerült, a kinti lakás és a gyerekek iskolai beíratása azonnal összejött, sőt sikerült egyből megfelelő albérletet is találnom egy kinti ismerősöm segítségével -már csak indulni kellett. A megbízható lakásfeltétel sorsdöntőnek bizonyul a kiköltözés kapcsán, ezt a saját bőrömön kellett megtapasztalom, és emiatt is kezdtem el ingatlanokkal foglalkozni a szigeten. De erről majd egy másik blogban írok.

Nem kevés kétséggel indultam útnak, emlékszem édesanyám könnyes arcára, amikor búcsúzkodtunk a reptéren. Nehéz szívvel, tele szálltam fel a repülőre, de abban bíztam, hogy ahol a félelem, azon az úton kell végig menni, ott van feladatom. Ma már életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy mertünk változtatni, és nagyon büszke vagyok a gyerekekre, akik ilyen ügyesen vették az akadályokat.

Mindenütt vannak nehézségek, így Tenerifén is. Bár kifelé talán nyaralásnak tűnhet az itteni élet, de a mindennapikban itt is akadnak nehézségek. Az előny az, hogy a külföldi élet megedzi az embert, hogy önállóbb legyen, ugyanakkor ráébreszt, hogy milyen kicsiny pontok is vagyunk valójában a világban.

Hogy milyen az élet két kisgyerekkel Tenerifén? Milyen nehézségek, örömök és mulatságos élethelyzetek tarkítják mindennapjainkat? Ha kíváncsi vagy, gyere, tarts velem, és olvasd a blogomat, mely remélhetőleg sok érdekes történettel fog szórakoztatni téged.