Milyen is a hétköznapi élet Tenerifén? Milyen reggelente úgy felkelni, hogy nem a szabadságomat töltöm itt, hanem a mindennapi életemet? Pálmafák, óceán, napsütés….Tényleg ilyen idilli minden? Biztosan megfordult a fejedben az, hogy ezt megkérdezed tőlem.
Még gimnáziumba jártam, amikor hoztam egy döntést: mindig mindenhol igyekszem magam jól érezni, az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Erre tanítom a gyerekeimet is, hogy MOST és ITT álljanak helyt. Szerintem nekik volt egyébként a kiköltözés a nehezebb, egy idegen nyelvi környezetbe, új osztálytársak közé beilleszkedni -de ők lettek az igazi nyertesei is ennek az új életnek: kivirultak, sokat önállósodtak, nagyon szeretnek iskolába járni, és tökéletesen beszélnek spanyolul, és angolul, a nagyfiam középfokon franciául és most tanulja a japánt. A világképük nagyon kitágult ebben a multikulturális környezetben: elfogadni másokat, önmagukat jobban becsülni, és merni nagyot álmodni, célokat kitűzni. De ehhez kellett egy év. Azt tudom tanácsolni, ha kisgyermekkel költöznél külföldre, minimum három évre tervezzél, addigra lehet belerázódni egy másik kultúrába, és kialakítani egy új életformát.
Olyannak látom én a külföldi életet, mint amikor elültetünk egy magot: sokáig nem látunk belőle semmit, pedig a nagy dolgok már a föld alatt elindulnak. Mire szárba szökken majd virágba borul a növény, az látványos, de előtte igen hosszú készülődés előzte meg világrajöttét. Igen, ilyen külföldön élni: gyökeret ereszteni nem könnyű, de ha stabilan állsz, és kitartasz meglesz az eredménye.
Kisgyerekekkel igazán ideális az élet Tenerifén: mindig nagyon jó az idő, rengeteg szabadtéri programra van lehetőség, amelyek többnyire ingyenesek. Nagyon modern játszóterek vannak a sziget déli részén, sokszor nekem is kedvem lenne gyereknek lenni és nemcsak nézni őket, ahogy játszanak-na jó van olyan játék, nekem is ki kell próbálnom…J Mi nagyon szeretjük az óceánpartot, kedvenc időtöltésünk a kavicsgyűjtés, és persze a homokos partszakaszokon a fürdés. Mióta itt élünk, alig vettünk játékot, a gyerekek nagyon jól el tudják magukat foglalni, sokat sportolnak és olvasnak, rajzolnak, és ami a legfontosabb minden kisgyermekes szülőnek: még komoly betegségük nem volt, ismeretlen a nátha, a megfázás.
Nagygyerekként is öröm itt élni Tenerifén. Az emberek mosolygósak, kedvesek, befogadóak, itt nem érzi magát senki sem kirekesztve. Igaz, egy dolgot sohasem sikerül előszörre elintézni, kicsit lassúak és nehéz felfogásúak, de igyekeznek. A türelmet nekem is meg kellett tanulnom: a kanáriaiak soha nem sietnek, egyszerre csak egy kérdést lehet nekik feltenni, és meg kell rá várni a hosszas választ, de ennek ellenére mindig a végére érnek a dolgaiknak vagy azok inkább maguktól megoldódnak.
Amit nem lehet megszokni vagy helyesebben betelni vele: az óceán látványa. Minden reggel, ahogy a teámat iszogatom a teraszunkon és látom, ahogy a Fred Olsen kihajózik a végtelen vízen, olyan biztonságban érzem magam távol a világ zajától, amit nem is lehet szavakba önteni. A napnyugtának pedig olyan hihetetlen színei vannak a pirosas narancstól kezdve a sötétbe forduló sárgáig, hogy lehetetlen megfesteni is. Tökéletesen fel lehet töltődni a sziget páratlan energiájával, a klíma is megunhatatlan. Rengeteg szabad programra és sportolási lehetőségre nyílik alkalom. Nekem a túrázások és futóversenyek a kedvenceim, de számos kerékpárverseny is van, és a vízi sportok vagy a levegő szerelmesei is megtalálják a számításaikat
Ha egy szóval kellene leírnom: lágyabb itt az élet, mint máshol. Az ittlakók kedvesek, mosolygósak, nyugodtak és azonnal befogadtak bennünket is. Ha már kétszer visszamész ugyanoda barátként fogadnak. A közértben, a bankban az iskolában régi ismerősként járok vissza, sohase mulasztják el megkérdezni hogy ?Que tal? A napok lassabban telnek, nincs kapkodás, idegeskedés. A hétvége szent és sértetlen: ha egy ünnep hétvégére esik, azt akkor át kell tenni egy hétköznapra. Számos fiesta, ünnep van a szigeten, a Santa elnevezésű városokban az év akár 200 napját is ünnepléssel töltik.
A mérlegnek persze két serpenyője van: hiányoznak a szüleim, a barátaim, sok kulturális program, ami csak Budapesten van, de mivel kétlakinak rendezkedtünk be (a nyarat és a szüneteket mindig Magyarországon töltjük) ez a hiány azért valamennyire orvosolható. A két különböző kultúra keveredése más megvilágításba helyezi a gondolkodásmódot, ráébreszt sok fontosnak hitt dolog haszontalanságára, és olyan dolgok válnak fontossá, amik azelőtt sohasem. Ha külföldre költöztél, akkor már nincs igazi otthonod egyik helyen sem. Minden változik, de ha úgy érzed jó irányban vagy, akkor maradj az utadon, senki ne tántorítson vissza. Hallgass a belső hangodra és engedd meg magadnak, hogy BOLDOG legyél!
További blogbejegyzéseimben a hétköznapi életünkről fogok írni, milyen az iskola itt, hogyan telnek mindennapjaink. Ha kíváncsi vagy történeteinkre, tarts velem legközelebb is!
