Mostani blogomban a tenerifi iskolarendszerről fogok írni, vajon itt a szigeten milyen nehéz is az iskolatáska? Hogyan élik meg a gyermekei és én, mint szülő az iskolakezdést, a pálmafás iskolarendszert. Ha neked is van iskoláskorú gyermeked, valószínűleg érdekes lesz összehasonlítani a magyar oktatási renddel.
Ma hivatalosan is elkezdődött Tenerifén a tanév. Igaz tegnap lett volna a napja, de közbejött egy helyi ünnep (ami itt a Kanári-szigeteken gyakran előfordul, a Santa nevű városokban például 200 nap felett van egy évben a hivatalos ünnepnapok száma). Nem mindenki tudta ezt, így néhányan már tegnap megjelentek az iskolabusz megállójában, és hiába várták az amúgy is későn érkező gaugua-t. (igaz ma is csak 9 óra után ért hozzánk, és még kb. 15 perc az iskoláig). Mi kaptunk egy sms-t az egyik helyi barátunktól, így bennünket elkerült ez a sors, így nyugodtan medencézhettünk még délelőtt.
Az egyik legpozitívabb változás a számomra a szeptemberi iskolakezdést megelőző idegeskedés hiánya. Iskolaszag még a levegőben sincs, inkább a tanév végéhez hasonló érzés kering a levegőben ilyenkor. Az évnyitó is nagyon laza, mindenki pólóban, rövidnadrágban-még az iskolaigazgató is. Gyorsan pontokba szedve elmondja a legfontosabb tudnivalókat az iskolaudvaron-fél, hogy leégünk a napon, és már mehetünk is az osztálytermekbe. Ott sem tartóztatnak sokáig, névsorolvasás, néhány fontos tudnivaló és ezzel hivatalosan is elkezdődött a tanév.
Általában az első két tanévnyitó csak a ráhangolódásról szól, több gyerek még csak akkor érkezik vissza szülőhazájából Tenerifére, mert a nyarat a legtöbb külföldi gyerek, így mi is nem töltjük a szigeteken. Ezt azért tartjuk fontosnak, hogy a szülőhaza kultúráját is megismerjék a gyerek, illetve az én két gyermekem vizsgát is tesz a magyar iskolájukban, hogy tökéletesen beszéljék az anyanyelvüket és esetlegesen. Így van összehasonlításunk az otthoni tananyaggal, és nyugodtan állíthatom nem tanítanak kevesebbet Tenerifén, én nagyon meg vagyok elégedve a spanyol állami oktatással. Valamit nagyon jól csinálnak, mert itt a gyerekek nagyon szeretnek iskolába járni, még soha nem hallottam tőlük, hogy” már megint hétfő”?
Tenerifén lehet járni magániskolába is, ezek mind fizetősek, és sokan dicsérik. Az általános iskola esetében én nem tartottam fontosnak, mivel cél a spanyol nyelv megtanulása volt, amit tökéletesen megoldottak az állami iskolában is. Ezzel kapcsolatban van egy nagyon kedves történetem.
Mikor a kislányom fogadóóráján odamentem a tanárnénihez, és megkérdeztem akkor még gyatra spanyol tudással, hogy én miben tudok segíteni, a jóságos Annamaria csak nézett és ráncolta erősen a homlokát. Majd hívta a tolmácsot, (a 8 éves angol Josuat, aki perfect beszél spanyolul) és megkérte, hogy mondjam el angolul, amit szeretnék, mert Josua lefordítja neki. Újra megismételtem a kérdésemet: Miben tudnék én otthon hozzájárulni a kislányom spanyol nyelvtanulásához? Erre teljesen elképedt a sokat tapasztalt Annamaria, nem látott még ilyen csodabogarat, mint én, és így szólt: „Nézze, maga ennek a kislánynak az anyukája, szeresse, játsszon vele otthon, majd én megtanítom spanyolul, én vagyok a tanár”. Ezek után nekem maradt tátva a szám… És igen, tényleg megtanult a pici lány egy év alatt folyékonyan spanyolul beszélni….Ilyenek miatt érdemes itt élni, ez ami az én lelkemet igazán melegíti, nem a tenerifi napsugár…
A mi iskolánkban egy fix összeget kell év elején fizetni, amiből megveszik a kicsiknek az egész évben használatos tanszereket, kifestőket. Mivel itt nincs óvoda, a 3-6 év közötti gyerekek az úgynevezett infantil iskolába járnak, mely kicsit hasonlít már az iskolához, mert vannak könyveik, pontos órarendjük, és már nem alszanak délben, de hasonlít az óvodához is, mert rengeteget játszanak, kis csoportszobájuk van, és nem kötelező még egyenruhát hordani.
Az iskolások már egyenruhát hordanak, iskolánkként eltérőt. Amin meglepődtem, hogy a gyerekek így az én nagyfiam is nagyon szeretik az egyenruhát, kényelmes, szép színösszeállítású, szívesen viselik, akár nem iskolai napokon is felveszik. Nagyon megkönnyíti ez a hétköznapokat, az egyenruhát egy kijelölt boltban (pl. El Corte Inglés-ben) lehet megvenni, folyamatosan kapható. Valójában póló, hosszú ujjú póló (ezt nem szoktuk megvenni) hosszú nadrág (kényelmes melegítő inkább), rövidnadrág ( a kislányoknak szoknyanadrág) és „télre” egy vagány melegítőfelső.
Az iskolásoknak az év eleji bevásárlást egy alkalommal le lehet tudni. Megkapjuk a Material listát (tankönyvek, tanszerek) és egy kijelölt, az iskolával leszerződött papírboltban mindent egyszerre meg lehet vásárolni. Nálunk ez úgy nézett ki, hogy elmentünk a kijelölt papírboltba megvenni a tankönyveket és az írószereket. Kb. öt óra fele érkeztünk meg, senki még csak nem is volt az üzletben, tíz perc alatt végeztünk, és már meg is kaptuk a gyönyörű felszereléseket. Majd átmentünk a közeli sportboltba, ahol az iskolai egyenruhát árulják, és megvettük a kisfiamnak az eggyel nagyobb soron következő méretet. Ezzel a fél órával mondhatni le is tudtuk az iskolai bevásárlást.
A spanyol tankönyvek nagyon szépek, három trimeszter van egy évben, így a legtöbb tantárgy három vékony, ízléses könyvre tagolódik. Minden tankönyvet és írószert egy vastag, névvel ellátott papírdobozban év elején be kell adni az iskolába, és csak az aktuális trimeszter könyveit kell hordani, így itt nem nehéz az iskolatáska. Rengeteg kép és illusztráció díszíti a könyveket, befedni nem kell semmit, mert nagyon jó minőségűek a borítók. A könyvbe írni nem szabad, viszont szinte mindent le kell rajzolni a füzetbe, így tavaly a harmadikosok lerajzolták már az univerzumot, a Föld térképét, az emésztőrendszert és még sok mást. Az én kisfiamnak ez egy határtalan öröm, mert ő imád rajzolni, de nagyon sokat segít a tanulásban is, mert rajzolás közben kitűnően memorizál apró dolgokat.
A beiskolázás nem olcsó mulatság, a tankönyvek elég drágák. Év közben viszont csak ceruzákra, filcekre kell már csak költeni, de erre állandóan. Ahogy írtam, rengeteget rajzolnak környezetórán is, nemcsak rajzórán, a „bőrszínű” ceruza fogy a legjobban, amit persze külön nem lehet kapni, így ezt minden alkalommal hozunk/hozatunk Magyarországról. Színes tollakkal dolgoznak a nyelvórán, mert a szófajokat külön színekkel jelölik. És hát még nem beszéltem a neonszínű kihúzóról, a filctollakról, ami a többi tantárgy sajátossága. De ennek eredménye egy gyönyörű füzet év végén, tele rajzokkal, színes ákom-bákomokkal, és egy lefűzött rajzmappa, amire a kisfiam nagyon büszke, boldogan lapozgatja év közben is.
Az első év nehéz volt, az új környezet és a nyelvtudás hiánya miatt, így aki gyerekkel tervezi a külföldi életet, mindenképpen azt tudnám tanácsolni, hogy hosszú távba gondolkodjon, minimum 3-5 évre, mert ez egy ilyen „befektetés”, csak így van értelme elindítani egy kisgyermek életét, ami viszont pár év múlva „megtérül”, mert egy rendkívül önálló, széles látókörű, több nyelven beszélő kis kamaszunk lesz-okosabb és bátrabb, mint mi….
Hamarosan folytatom ezt a sorozatot, lesznek még vicces és néha szomorú történetek is. Várlak vissza, addig is hasta pronto 🙂